idegileg ajzottan haladtam a délutánban. felhős ború a városon. asszonykám mellettem. lurkók hátul. balraindex. fordítom rá a kocsit a másik utcára. hülye pirosopel. micsinászbazmeg. jóhogynem nekemjössz. hadonászom kezemmel a véleményem. volánból idősödő hölgy. vigyort tol és integet. viccet mesélsz, vagy mi van - gondolom. aztán torz grimaszom mosollyá torzul. mert kislányom tündéri doktornénije az. akit épp minősítek. már verbálisan is. pedig mekkora arc. konstatálom. első körben mindig homeós bogyókat ajánl. kis cetliken. olvashatatlan betűtípussal. írja ki a gyereket. egy teljes hétre. az oviból. meg az isiből. a feleségem pedig idegsokk. pár nap múlva. otthon. a gyerektől. vagy gyerekektől. akik nagyon hamar jól vannak. túl jól. ő meg nem. mert csinálná. a dolgát. csak hogyan. namindegy. szóval asszem sikerült idétlen vigyort nyomnom az éterbe. hisztérikus mutogatásom integetéssé avanzsált. és végre befordultam abba a nyomorult utcába. amiből ő meg ki. mosolygott. a doktornéni.